1937-2003
Bocz Gyula 1937 – 2003 „Elment a legszabadabb ember. Már a végtelenben jár. ARCÁT NAP ÉGETTE, BŐRÉT KŐSZILÁNKOK SZAGATTÁK, EGYÜTT LÉLEGZETT A FÁKKAL., MADARAKKAL., SZÉLLEL. Zabolátlan lelke átsuhan a villányi sziklákon, a pécsi utcaköveken, a
Pécsett kötöttem életre szóló barátságot Bocz Gyulával, a szobrásszal. Eleinte azt gondoltam, hogy tanítom erre-arra, mint a fővárosi művészkörökben jártas nagypofa, aztán tanulni kezdtem tőle. Egyre többet. Igen sokat írtam róla, többek közt a +
Bükkösdi László: Bocz Gyula szobrászművész (Pécs 1937. március 1. – Pécs 2003. július 12.)
“Szakad az eső a földre, fehér szemfedővel föd be, Szakad az eső a földre, belemosódom a ködbe.” (Orbán Ottó) Bocz Gyula meghalt. Fáj ezt hallani, s nem enyhíthetjük a fájdalmat azzal, hogy így mondjuk: elment.