1982-ben nagyszülei hosszúhetényi házában telepedett le és talált alkotói nyugalomra. Az 1990-es évektől nagyobb megrendeléseket kapott, jelentősen támogatta felkérésekkel a hosszúhetényi polgármester, így készült el a temetőben a Világháborús emlékmű (1990), a főtéren a Plasztika 2. (1996), és a Hetény vezér (2001) a Szentlászló felé vezető út elején, egy felhagyott kisebb kőfejtő udvarában.
(A hosszúhetényi házról és az emléktábláról a képeket uzmaria készítette.)
A land art szellemisége egész munkásságában jelen van. Köztéri műveihez mindig olyan anyagokat választott és azokat úgy munkálta meg, hogy illeszkedjenek a környezetükbe. Kisebb szobrait nagyméretű megvalósítás reményében készítette. Ennek jó példája az 1965-ben cseresznyefából faragott, térdelő nőalak, a 33 cm magas Fohász / Fohászkodó, amit majd húsz évvel később megformált carrarai márványból egy 172 cm magas síremléknek, s ma a mohácsi köztemetőben áll (Czita János és Jánosné, 8. parcella).
Írta és összeállította: Tüskés Anna
