1968-ban meghívást kapott a Baranya Megyei Tanácstól a Siklósi Képzőművészeti Symposionra. Több nagyméretű kőkompozíciót faragott a Symposion egyhónapnyi ideje alatt: a Jégvirág című szobrát, amit Orfűn állítottak fel, fekete márványból faragta a Tenger című művet és bazaltból az életnagyságnál nagyobb Liszt Ferenc portrét.
Az 1969-től 1972-ig a Nagyharsányi szobortelepen, a hat méter magas talajréteg lehordása után a Szársomlyó sziklafalából faragott Élet című, négyrészes (A szerelem, A születés, Az élet, A halál) alkotását a monumentális Spirál, e jelenleg is fő művének tekintett szobor munkálatai (1971–1973) miatt hagyta abba. A Baranya megyei KISZ-bizottság és a siklósi járási tanács által fiatal képzőművészeknek Villányban létesített alkotóházban dolgozott. A közeli bánya anyagából a helyszínen faragta nonfiguratív műveit.
1971-ben megnyerte a Kisplasztikai Biennálé I. díját. Műveit a kritika Hans Arp, Borsos Miklós, Henry Moore és Barbara Hepworthe műveivel rokonította, ugyanakkor kiemelte egyéni voltukat. A második korszakban cezúrát jelentett, hogy 1975 végén el kellett hagynia a szobortelepet, ezután a telepen kívül élt és alkotott, barátai megrendelésekkel (pl. síremlékek) és vásárlásokkal támogatták.
Írta és összeállította: Tüskés Anna
