Grafikák

Bocz Gyula kapcsán talán furcsának tűnhet grafikák emlegetése, hiszen a köztudatban baranyai szobrászként él, aki nagyrészt Pécsett, Hosszúhetényben és Nagyharsányban alkotott. Annak ellenére, hogy Bocz alapvető eleme a kő, s viszonylag kevesebb szobrot és domborművet alkotott fából és fémből, munkásságában több mint négy évtizeden keresztül fontos szerepet játszott a rajz a benyomások, tervek, kompozíciók megőrzéshez. A hazai land art egyik 1960-as évek végi alapítója, a kőszobrászat iránti elkötelezett Bocz jelentős grafikai termést hozott létre, amiről eddig nem tudott a művészettörténeti kutatás, vagy legalábbis nem írt. Szobrászati műveinél nagyon fontos az anyag, a kibontani kívánt forma és a tudat közötti finom, mégis elemi viszony, ahogy ez kiderül Bocz technológiáiból és grafikai terveiből.

A kőfaragás iránti szenvedélye jelentős kétdimenziós munkásságot is eredményezett. A hagyatékában tanulmányozható több száz grafika komoly rajzi tevékenységet mutat. Bocz ezek nagy részét tanulmányoknak szánta szobraihoz, impresszióit rögzítette vagy kompozíciókat próbálgatott. Közös jellemzőjük a szobrász leplezetlen elragadtatottsága, egy immanens, sajátosan egyéni dimenzió megmutatása, melyben az ámulat és a játék összekapcsolódik a valósággal és annak látvánnyá formálhatósága határaival. Ezek a grafikák őszinte ráfeledkezések egy-egy olyan természeti és emberi „panorámá”-ra, melyet a levegő, a szél és a fény megváltozása pillanatonként képes átformálni, újjá alkotni. A környezet e világának művész által formált szelleme egyszerre árulkodik meghatottságról és kivételes figyelemről. Ez az odafigyelés ugyanakkor egy ihletett, eredeti látásmóddal bíró alkotó józan éberségét is tükrözi, aki rendíthetetlenül a maga őseredeti formájában keresi, kutatja és saját érzékenységén átszűrve kívánja bemutatni az élő és holt elemek megközelíthetőségének választóvonalait.

A grafikák három fő csoportra oszthatók: egy részük az 1950-es évek második felében a Martyn Ferenc (1899–1986) és Lantos Ferenc (1929–2014) művészetpedagógia iránt is elkötelezett alkotók által vezetett pécsi képzőművészeti szabadiskolában készült, ezek főként portrék. A grafikák második csoportja látkép, útirajz, ilyeneket készített néhány kül- és belföldi útján, például a gdanski városképek az 1964-es északi-tengeri utazásról. A harmadik csoportba a szobortervek sorolhatók. Bocz rendszeresen készített részletes előkészítő rajzokat szobraihoz. Általános jellemzője a grafikáknak, hogy szignálatlanok, datálatlanok és nincs címük. Technikai szempontból főként akvarellek, kréta- vagy tollrajzok.

Az útirajzok közé tartoznak a balatoni tematikájú grafikák, technikájukat tekintve akvarellek és krétarajzok, feltehetően az 1960-as években készítette őket. Jól felismerhető motívumok az északi part nyugati medencéjének hegyei – Ábrahámhegy, Badacsony, Szigliget, Becehegy, Gulács, Szent György-hegy – és a déli part nádasai. A drámai hegyi tájak, a fényben úszó vagy mély, sötét tó a viharos hullámokkal mintegy harminc grafika témáját adták. Bocz e kompozíciói néhány kivétellel fekvő formátumúak. A horizontot általában középtájra helyezte, egy esetben egy hegy magasából nyílik kilátás a tóra, ekkor alacsonyra kerül a látóhatár. Ember alkotta épületek vagy móló csak két képen jelenik meg a táj elválaszthatatlan részeként. E tájképi tanulmányok a tóra, a vízre, mint állandóan változó elemre koncentrálnak: a part, a fényjelenségek (visszaverődések, árnyékok), a hullámok és a parti növényzet.

Bocz balatoni grafikáinak nagy részén a tó felülete fényben úszva, kifejezetten finom, halványszínekkel jelenik meg, hármon viszont a viharos és a téli befagyott víz szürkés árnyalatokat mutat. Minden esetben a víz és a levegő fény által befolyásolt, alakított kapcsolata határozza meg az összképet. A képek mintegy felén az északi hegyek formái központi szerepet töltenek be, a többin viszont a partvonal szinte feloldódik a fényben.

A víz Bocz több szobrának is témája. Az 1964-es lengyelországi utazás nyomán több (legalább négy) Tenger című szobrot alkotott kantavári feketemárványból. További vízzel kapcsolatos alkotása az 1973-as Csillagok a pécsi vásártér közelében, és a Komló főterén 1993-ban felállított Család – Óriások marokköve szökőkút funkcióban. Látszólag kevés formai hasonlóság mutatkozik Bocz balatoni tematikájú rajzai és vízzel kapcsolatos szobrai között. Míg rajzai és festményei a nagy táji kontúr építésére támaszkodtak a színeken keresztül, ezek szinte teljesen eltűnnek a szobrain, ahol a vízcseppek (Csillagok) és a hullámok (Család – Óriások marokköve) dominálnak. Mindezzel szinkronban a Balaton-grafikák világa mégis ott érzékelhető a monumentális szobrok hátterében. A szinte végtelenségig kitágított balatoni tájábrázolás egyfajta öntörvényű szobrászi keresztmetszet a természeti környezetről. Vallomás és hitvallás vonalakkal, formákkal. Szelíd, könnyed és mindazonáltal határozott karakterű, tudatosan megvalósított ábrázolások, szobrászrajzok, felszín alatti és melletti „idomok”, jövendő szobrok alakzat-részletei.

Látható, hogy erőteljesen megfogta, esetenként rabul ejtette a Balaton-téma, különféle technikákkal, naturális és absztrakt megoldásokkal egyaránt kísérletezett. A grafikai lapok feltehetően különböző időben készültek, jobbára az 1960-as években, nagyobbrészt vázlatnak tekinthetők. Egyidejűleg próbálkozások és élmények lenyomatai, egy eddig teljesen ismeretlen, a hagyatékban anonim módon elrejtőzött szobrászi világlátás tanúi, sajátosan „boczi” karakterjegyekkel.

Írta és összeállította: Tüskés Anna

 

Képgaléria